Ha elolvastad a cukorbetegség kialakulásáról szóló cikkünket, akkor már tudod, hogy az inzulin (ami egyébként egy hormon) hozza a kulcsot a cukornak a sejtbe-jutáshoz. A terhesség alatt több különféle hormon termelődik a szervezetünkbe, ezek egy részének olyan hatása is van, hogy lecsökkenti az inzulin termelődését, vagy egyszerűen nehezebben felismerhetővé teszik az inzulint a sejtek számára. Mintha elvennék tőlük a sejtet nyitó kulcsot. Odaér a sejthez a cukor és az inzulin is, mégsem tud a cukor bejutni – mert az inzulintól elvették a kulcsot. A terhes nők 1-3%-a érintett, és ez a betegség nem összekeverendő azzal az esettel, mikor a kismama már eleve cukorbetegként esett teherbe. A sors fintora, hogy a terhességi cukorbetegség nem elsősorban a mamára veszélyes, hanem a pici magzatra, így akinél későn ismerik fel vagy nem tartja be az előírt étrendet, saját gyermeke egészségét veszélyezteti vele!
Engedjétek meg, hogy átadjam a szót kedves barátnőmnek, Violának, aki kétszer is megtapasztalta a terhességi cukorbetegséget. Saját élményei elmesélése mellett hasznos tanácsokat is megoszt veletek.
Sziasztok!
Viola vagyok, két gyönyörű és eleven kisfiú abszolút elfogulatlan anyukája. Bálint június elején lesz 3, Ádám pedig június végén 1 éves. Mindkét terhességemet cukorbetegséggel csináltam végig. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de természetesen megérte odafigyelni.
Viola és a gyerekek: Bálint és Ádám
Már az első terhesség előtt kezdtem figyelni a vércukorszintemet, mivel apukám cukorbeteg és a szülei is azok voltak. Az elején még rendben voltak az értékek, de persze az is sok utánajárásba került, mire kiderítettem, hogy mi az az érték, ami terheseknél rendben lévőnek számít. Terhesség esetén ugyanis mindent sokkal szigorúbban vesznek: a terheléses értéket étkezés után egy órával kell mérni, nem másféllel vagy kettővel, ahogy normál esetben. Az éhomi értéknek 5,0 mmol/l körül kell lennie, az étkezés megkezdése után egy órával pedig 6,5 körül. A 20. hét körül (tehát már a kötelező terheléses vizsgálat előtt) világos lett számomra és a nőgyógyászom számára is, hogy belgyógyászhoz kell fordulnom, mert a reggeli értékek ugyan rendben voltak, de az étkezés utániak magasak voltak.
Annak ellenére, hogy volt saját vércukorszintmérőm és felajánlottam, hogy mindig mérni fogom a szinteket, kb. egy hetes kórházban fekvés volt szükséges rögtön az elején. Akkor persze ezt a hátam közepére sem kívántam, főleg azért, mert munkaügyben egy külföldi utamra kellett volna készülnöm és a kórházból szinte egyenesen a reptérre kellett mennem, de utólag úgy gondolom, hogy enélkül nem is oldhatók meg a dolgok megnyugtatóan. Beszéltem olyan kismamával aki, annak érdekében, hogy ezt megússza, több orvost is váltott és azután sem tartott megfelelő diétát. Először én is azt kérdeztem magamtól: “Diéta terhesen? Nem kellene éppen ilyenkor odafigyelni az elegendő energiabevitelre?” Többen is megnyugtattak: a baba elveszi azt, amire neki szüksége van, nem fog éhezni, ha betartom az utasításokat. Tehát napi max. 180 g szénhidrátbevitel (nem lehet se több, se kevesebb, a baba miatt) a következő beosztásban: 20-30-50-30-40-10. A kórházi oktatásnak köszönhetően rádöbbentem, hogy a tejtermékeket és a pirítóst reggelire elfelejthetem, a gyümölcsleveket pedig általánosságban. Addig nem nagyon tudtam elképzelni a reggelit egy bögre tej vagy pohár narancslé nélkül. A kórházi tartózkodást a diéta leírásával és reggeli és vacsora előtt 1-1 egység actrapid (rövid hatású inzulin) adagolásával zártam (ez a mennyiség gyakorlatilag jelképes volt). Hetente vagy kéthetente jártam vissza kontrollra, amikor is a doktornő emelgette az inzulinadagokat, sőt belátásom szerint magam is emelhettem rajta, a mérési eredményeket figyelembe véve. A terhesség előrehaladtával ugyanis a vércukorszint is emelkedik. Az utolsó 1-2 hónapban a baba viszont látványosan több szénhidrátot igényel és vesz el, így nekem pl. az utolsó hónapban egyik fiúnál sem kellett már inzulin.
Viola gyermekei egészséges táplálására is nagyon odafigyel - mindkét gyerek kész vasgyúró lett
Nagyon fontos, hogy ne aggódjuk túl a dolgokat, mert a stressz is árt a gyermeknek és az is, hogy ne vegyük lazán a diétát. Egy rántott húshoz már nem ehetünk köretnek rizst vagy krumplit, ahogy egy hasonló cipőben járó kismamatársam tette a szemem láttára, megdöbbenésemre. Itt már nem rólunk van szó, hanem a gyerekről! Persze, ha főzünk magunknak, akkor elég körülményes a méregetés meg a számolgatás. Az elsőszülött Bálintnál szinte az utolsó pillanatig dolgoztam, a két gyerek között pedig ca. 8 hónapra visszamentem dolgozni, amíg a férjem volt GYED-en. Ádámnál a terhesség első heteiben dolgoztam, a második felében Bálinttal foglalkoztam, ezért megkönnyítettem a dolgom, legalább az ebéd tekintetében: rendeltem magamnak ebédet, olyan szállítótól, ahol fel voltak tüntetve a szénhidrát értékek. Kiegészítésként lehet 5 vagy 10 grammos cukormentes kekszeket eszegetni, ha éppen kevesebbet rendelünk. Igyekeztem praktikusan és időtakarékosan kialakítani az étrendemet. Szeletelt kenyerekkel vagy saját sütésű szénhidrátszegény lisztből készültekkel. Persze kiegészítésként sok zöldség és gyümölcs. Ezek sem szénhidrátmentesek, úgyhogy már az elején kötelező egy jó szénhidráttáblázat beszerzése! (Klasszikus szakirodalom és táblázatlelőhely: Dr. Fövényi József – Papp Rita: Cukorbetegség és diéta)
A rendszeres torna is segíthet lejjebb vinni a vércukorszintet, de főleg csak amiatt, mert csökkenti a testsúlyt. A diéta kiegészítéseként használható. Csináld nyugodtan, ami jólesik, de persze figyelj a tested jelzéseire: ha a 36. hét előtt görcsölget a hasad vagy a hasad alsó része a torna után, akkor vegyél vissza!
Szerintem nem kell tragédiaként felfogni, ha valakinek pl. inzulinra lesz szüksége ilyen átmeneti időszakra (gyógyszer ugye a baba miatt nem jöhet szóba). A napi 2-3 szuri karba vagy combba nem a világ. A mérések miatti tűszúrásokat viszont én már a végén nagyon megéreztem, már nem tudtam, melyik ujjbegyemet szúrjam meg, hogy ne fájjon, mert mindegyik agyon volt szúrogatva. Elvileg naponta összesen 7x kellett volna mérni (éjjel kettőkor is)! Azért ezt kicsit mindig lecsökkentettem és csak a kritikus reggeli időszakban mértem állandó jelleggel, utána pedig mindig változó napszakban. Éjjel pedig mondjuk hetente egyszer.
Hozzá kell tennem, hogy a kismamatársaimat megfigyelve nem igazán láttam összefüggést a testsúly és a terhességi cukorbetegség kialakulása közt. Én sajnos nem vagyok pehelysúlyú, de voltak olyan kórházi sorstársaim, akik igenis igazán azok voltak. Persze vitathatatlan, hogy az elhízás nagy kockázati tényező a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. És az is, hogy akik a terhesség során cukorbetegek, a kor előrehaladtával számíthatnak a cukorbetegség kialakulására.
"Gyere Ádám, lovagoljunk egyet!"
Nagyon fontos viszont a korai felismerés: figyeljétek minél korábban a vércukor értékeket, a 24. héten történő felismerés gyakran késő lehet. Ennek és a szigorúan betartott diétának (meg persze a dokimnak) köszönhetően a fiaim makkegészségesen, normális súllyal, 3390 illetve 3800 grammal születtek. Az első terhességem során 16 kg –ot fogytam és a másodiknál 12 kg-ot. Sajnos a szoptatás illetve az azzal való próbálkozás (mert sajnos nem volt elég tejem) során szinte az egészet visszaszedtem, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Persze tudom, hogy idősebb koromra mindenképpen számíthatok a betegség visszatértére. Ez persze nem egy kellemes gondolat. De úgy gondolom, hogy megtanultam azt a módszert és azt az egészséges táplálkozási módot, amivel meg tudom előzni a kialakulását. És a harmadik baba előtt már akár egy évvel meg tudom kezdeni a diétát, hátha akkor inzulin nélkül is megúszhatom. A férjem mindig ezzel viccelődik: “Nem csinálunk már több gyereket, a végén szinte elfogysz nekem!” Azért ez a veszély nem fenyeget. 
(Egyébként: a cukorbetegséggel kapcsolatban egy kifejezést nagyon utálok, amit most én is használtam: egészséges táplálkozás. Az egészséges táplálkozás során ugyanis az ember nyugodtan fogyaszthatja a tejet és a tejtermékeket, a gyümölcsleveket (legalábbis belefér). Ezek viszont hirtelen emelik a vércukorszintet, tehát szinte tilosak egy cukorbeteg vagy azzal veszélyeztetett ember számára. Helyesebb talán a diéta vagy cukorbeteg étrend kifejezés.)
